"Karácsonykor menj haza!
Nem tudta, hogy üres széke mily bánatot szül,
Máképp nem hagyta volna szüleit egyedül.
Nem láthatta édesanyja szemében a könnyet
Levélkéjét olvasva: ha látta volna , elmegy.
Apja búsan tompán ült, de ő nem látta ezt se.
Vagy nem ír, hogy nem megy haza épp Karácsony este.
Nem is hitte , milyen mohón várja édesanyja
Hogy gyermekét újra gyenge karjaiba kapja.
Nem tudta, hogy mit jelent, ha Karácsonykor nincs ott:
Máskülönben félretett volna dolgot és gondot.
Nem láthatta, hogy egykor rózsás arcuk hogy halványul,
Hajukban már sok az ezüst : az éver árnya rá hull
Rájuk is, de nem gondolta, jövő Karácsonyra
Tán nem lesz már hova menni, nem lesz többé anyja.
Nem gondolta- azt nem mondom, hogy nem is törődött;
Kelekótya szeles gyermek, biztos ezért nem jött.
Karácsonyra te hazamész? Írtál , várjanak rád?
Hazamész, hogy csókkal mutasd , nem feledted anyád?
Hazamész, hogy köszöntsd apád? Együtt szép az ünnep!
Kívánom , hogy sose kelljen bánnod, ha nem tetted!
Ülj csak le és írjál nekik, szívük hadd dalolja
Boldogságuk, hogy gyermekük eljön Karácsonyra!"
Edgar A. Guest
1881-1959
