Április 11: A magyar költészet napja

Zelk Zoltán: 

Mese a legokosabb nyúlról

Egyszer volt, hol nem volt,

túl a hegyen, túl a réten,

egy kis erdő közepében,

az erdőben egy tisztáson,

fűszálakból vetett ágyon,

ott, ahol sosem járt ember,

s egy farkas a polgármester,

ahol ezer róka túr,

ott lakott egy kicsi nyúl.

A kis nyúlnak háza nem volt,

szeme kettő, orra egy volt,

hosszú füle, kurta farka,

semmi furcsa nem volt rajta.

Egyszer volt, hol nem volt,

egyszerű kis nyuszi volt.

Szarvas és jóbarátja,

minden madár jó pajtása,

így éldegélt békességben,

a kis erdő közepében.

Így éldegélt, amíg egyszer

meg nem halt a polgármester,

a bölcs farkas, s eltemették,

megsiratták, mert szerették.

Az állatok összegyűltek,

egy tisztásra települtek,

éjjel-nappal tanakodtak,

polgármester választottak.

Róka mondta: Róka legyen!

Szarvas mondta: Szarvas legyen!

Őz kiáltott: Őzön a sor!

Teli faág, teli bokor,

madár ült minden ághegyen,

s kiáltozták: Madár legyen!

Addig-addig tanakodtak,

a végén majd hajba kaptak,

míg egy nyúl szólt: Most az egyszer

nyúl legyen a polgármester!

Erre elkezdtek kacagni.

Nem tud az mást, csak szaladni,

az árnyék is megkergeti,

úgy megijed, hideg leli,

ha ág zörren, rögtön szalad,

vagy meglapul a fű alatt.

Most legyen okos az ember,

ki lesz itt a polgármester?

Szól a bagoly az ághegyen:

Az a fontos, hogy okos legyen!

Akár bátor, akár gyáva,

ész legyen a kobakjában.

Mind így szóltak: Okos beszéd!

Próbáljuk ki, ki-ki eszét…

Igen ám, de hogy próbáljuk?

Máris szólt a bagoly rájuk:

Aki becsapja a rókát,

az kiállotta a próbát!

Rajta szarvas! Rajta, őzek!

Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!

Ki tud győzni az észtornán?

Ki tud kifogni a rókán?

Előbb az őz került sorra.

Ide figyelj, ravasz róka!

Felhők közt lakik az égen,

sohasem járt erdőn, réten,

mégis ő növeszt fűszálat,

zöldbe borít bokrot, ágat…

Nevet csak ezen a róka.

Ez aztán a nehéz próba!

Jobban tudom, mint te magad,

mi volna más, ha nem a nap!

Most a szarvas került sorra.

Én aztán megfoglak, róka!

Nincsen lába, mégis szalad,

de mégis egy helyben marad…

Megint csak így szólt a róka:

Ez aztán a nehéz próba!

Jobban tudom, mint te magad,

mi volna más: folyó, patak!

Most a kis nyúl került sorra.

Erre felelj, ha tudsz, róka:

ha megfelelsz, most az egyszer

te leszel a polgármester!

Nincsen szárnya, mégis repül,

fákon, bokrokon hegedül,

ha nem repül, nincsen sehol,

de mégiscsak van valahol,

nincsen szárnya, nincsen lába,

mégis a világot járja…

Töri is fejét a róka,

ennek a fele se móka,

hiába, no, nincs felelet,

mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!

Szól a nyuszi: Figyelj, róka!

Hogy mi lehet? Mi más volna?

Ismeri a nyár s a tél,

mi lehetne más: a szél!

Kis nyúl főzte le a rókát,

ő állotta ki a próbát,

az erdőben akkor egyszer,

nyuszi lett a polgármester.

Egyszer volt, hol nem volt,

egyszerű kis nyuszi volt.

hosszú füle, kurta farka,

semmi furcsa nem volt rajta.